HARMINCNYOLC

Bár Iella szeme égett a fáradtságtól, az adrenalinszintje maximális éberséget biztosított neki. Könnyedén átvezette a légi siklót Coruscant kanyonjain, sikátorain, és megközelítette a Birodalmi Bíróság épületét. Nawara Ven és Kirtan Loor a hátsó ülésen foglalt helyet. Nawara folyamatosan kérdéseket tett fel Loornak, amire az gőgös megvetéssel válaszolgatott.

Iellát egészen megviselte a Loorral való találkozás. Azonnal felismerte, de nem minden nehézség nélkül. Mindig is magas és sápadt volt, de most mintha szürkébb volna, és a bőr is jobban ráfeszülne a pofacsontjára. Határozottnak igyekezett mutatni magát, de kapkodó válaszai, ingerült megjegyzései elárulták, hogy fél. Iella tisztában volt vele, hogyha most Corran is itt volna, Loor úgy lapulna ott hátul, mint egy riadt ryhscate. Corran mindig jó érzékkel tapintott rá az emberek gyengéire. Nyomban feltérképezte volna a szituációt, és fokról fokra nyomást gyakorolt volna az áldozatra, hogy feltétlen megadást csikarjon ki belőle.

Loor megtagadta a teljes tanúvallomást. Átadott egy adatlemezt, amin elmondása szerint összegyűjtötte a Birodalom valamennyi beépített ügynökének aktáját. Megígérte azt is, hogy a tanúk padján elmondja, ki az áruló a Zsiványkommandóban. És miután megegyeznek a megadás részleteiben, elárulja az adatlemez hozzáférési kódját.

- Nagyszerű - mondta Iella. - És Corran gyilkosát meg tudja nevezni?

Loor hűvösen elmosolyodott.

- Corrant elárulták, és én az áruló nevét megmondom. Corrant mindazonáltal Ysanne Isard ölte meg. Őt azonban nektek kell megkeresnetek.

És meg fogom keresni, abban biztos lehetsz. Iella a légi sikló műszerfalára pillantott. A szkennerfolyamatosan jelezte a várható közlekedési akadályokat. Egyben azt is jelezte volna, ha követik őket, ennek azonban semmi nyoma nem volt. Nagyszerű. Mostanáig tiszták vagyunk.

- Most felmegyünk a parkolóba. Onnan a biztonsági szektoron át lemegyünk a bíróság épületébe. - Még hozzá akarta tenni, hogy az elkövetkező néhány perc, a bedokkolás az út legveszélyesebb szakasza. Egyetlen protontorpedó egy szemvillanás alatt elintézheti Őket. Egy időzített és irányított rakétát bárhonnan el tudnak indítani.

A légi sikló becsusszant a nyíláson, és lelassított. A műszertalon zöld betűk jelentek meg különféle nyelven. "A parkoló megtelt", hirdette a felirat alapnyelven, majd megismétlődött mindenféle különös írásjelekkel. A parkoló bejárata fölött zöld lámpa jelezte, hogy a bejárat le van zárva.

Iella beütötte a biztonsági kódot. Ahelyett hogy különleges belépési kódot adott volna nekik - amit bármelyik birodalmi ügynök fel tud törni -, Halla Ettyk egyszerűen komputerhibát imitálva mindenkit kizárt a parkolóból.

A kapu felemelkedett.

- Bent vagyunk.

Loor megmozdult a hátsó ülésen.

- Nem zavar, hogy ennyire kell vigyázni rám, Iella?

- Nem jobban, mint akkor, amikor ezt először kérdezted meg tőlem, Loor.

Iella előrevitte a siklót a parkoló félhomályosabb felébe, és félúton a kijárat és a lift között leparkolt.

- Nem zavar, hogy ennyire ki vagy szolgáltatva nekem?

Loor megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem, drágám. Te hiszel a lojalitás intézményében, és teljesíteni fogod a küldetésedet... még velem szemben sem kockáztatnád meg elkötelezettséged megtagadását. Neked az a dolgod, hogy a bíróságra vigyél, s azután végignézd, ahogy távozom, miután levedlettem a bűneimet, ahogy egy trandoshai levedli a bőrét.

- Erről eszembe jut, hogy elengedted a trandoshait, aki megölte Corran apját, és ettől rossz érzés tölt el, amiért segítek neked.

- Nem, ez nem így van - sóhajtott Loor közömbösen. - Bíznom kell abban, hogy te jobban akarod Corran gyilkosát, mint az én halálomat. Így van?

- Valahogy így. - Iella kinyitotta az ajtót, kidugta a fejét és körülnézett, Amikor nem látott semmit, kiszállt, és a sikló tetejére csapott. - Kifelé. Tiszta a levegő.

Amint mindketten kiszálltak, Iella elővette a kábítóját, és ellenőrizte a töltést. Tele van. Nagyszerű.

- Menjünk! Beszállunk a liftbe, én beütöm a kódot, és lemegyünk az ügyész irodájába. Simán, gyorsan, és akkor senkinek nem esik baja.

Loor a fejére húzta a csuklyát.

- Csak ön után.

Iella feléje mordult, majd a lifthez ment. A társaság jobb oldalán maradt, a kábítót két kézzel fogta az arca magasságában, csövével a mennyezet felé. Útközben folyamatosan figyelt minden irányban, kereste a rendellenességeket. A másik oldalon - fegyvertelenül - Nawara hasonlóképpen szemmel tartotta a terepet.

Közöttük a köpenybe burkolt alak határozottan lépkedett. Alakját csak sejteni lehetett, de termete elárulta, honnan kapta a fedőnevét. Noha Iella nem látta az arcát, a mozgásából megállapíthatta, hogy jól szórakozik a kíséretnek ezen a módján. Az ígért mentességtől sebezhetetlennek érzi magát.

Iella érezte, hogy egy pókháló az arcához tapad. Jobb kezével lesöpörte, és Nawarára pillantva látta, hogy egyik lekkujával ő is hasonló mozdulatot tesz.

A lift ajtaja alig tíz méterre tőlük halk szisszenéssel kinyílt.

Amint a liftajtó kitárult, Loor érezte, hogy a pulzusa felgyorsul. Az idő viszont lelassult, a nanoszekundumok óráknak tűntek. Érzékei megfeszültek, félelme győzelemérzettel párosult. Ugyanakkor feléledt a félelme is, a félelem attól, hogy a liftben orgyilkos vár rá. Meghalhatok, még mielőtt az az ajtó becsukódik mögöttem.

Félelmét át- meg átszőtte a győzedelmes gondolat, hogy Ysanne Isard annyira veszélyesnek tartja őt, hogy megöleti. Mostanáig csak kihasználta, utasítgatta, fenyegette, és mellőzte őt. Most megtanulta, mennyire veszélyes. A gondolat azonban, hogy le tudna számolni Isarddal, élete megóvására késztette.

Loor elmosolyodott. És ezt a csatát én nyerem meg!

Iella a kivilágítatlan lift felé fordult, és egy fekete alakot pillantott meg kilépni belőle. A félhomályban kibontakozott egy emberi alak, amint két kézzel tartott kábítóval kiront a liftből.

- Meghalsz, Derricote, meghalsz! - üvöltötte az alak.

Vörös energiasugár szökkent a trió felé. Az egyik lövés a csípőjén találta el Nawarát, aki a lökéstől a levegőbe repült. Még mielőtt a földre zuhant volna, két lövés a mellén találta el Loort. Az egyik a nyaka alatt, ez meg emelte, így a másik a gyomrába talált, ettől elrepült, és félig a légi siklónak dőlve Nawara mellé roskadt.

A hosszú évek gyakorlata megtanította Iellával, hogy ilyenkor nincs idő gondolkodni. Az első energiasugár láttán már rá is lőtt a fekete alakra, aki két lépést hátrált a lift felé. A lövés a hasán találta el. Térdre roskadt, majd arcra bukott, mindeközben kábítója ontotta a lövedékeket. A fegyver a betonon koppant. Akkor elengedte, és kezét a sebre tapasztotta.

Iella a fegyvert az alakra fogva odaszaladt, és elrúgta mellőle a kábítót. Letérdelt melléje, és a hátára fordította. Még mielőtt megpillantotta volna az arcát, vállának tapintásából tudta, kicsoda. A józan esze egy pillanatra felülkerekedett az érzelmein, bizonyíték után kutatva, hogy valóban ő az. Azután utat engedett a fájdalomnak és a mindent elborító kétségbeesésnek.

Az ölébe fektette a fejét, és elsimította az arcából a hajtincseket.

- Miért, Diric, miért?

- A Lusankyáért.

- Nem, ez nem lehet - akadt el Iella lélegzete.

- Jégszív megtört engem is. Az eszközévé alakított. Derricote laboratóriumába helyezett, hogy figyeljem őt. - Diric teste megrándult, majd egy percig merev maradt. - Azután megparancsolta, hogy öljem meg, mielőtt elárulná őt. Nem volt más választásom. De ez nem Derricote.

Iella megrázta a fejét.

- Nem. Ez Kirtan Loor.

Diric megengedett magának egy halvány mosolyt.

- Akkor jó. Sosem kedveltem. - Kezét Iella arca felé emelte, de sosem ért el odáig. - Meghalok.

- Nem - Iella kihalászta a komot a zsebéből. - Máris hívom a droidokat.

- Ne, Iella, ne tedd! Isard azt tette velem, amivel Tychót vádolják. Őt nem tudta beszervezni. Tycho megfigyelését is rám bízta. Attól, amit velem tett, senki nem tudott volna megóvni. - Nyelvével megnedvesítette az ajkát. - Én nem tudok így élni, más bábujaként, a gyanúval a fejem felett. Unalmas volna az életem.

- Ne mondd ezt, Diric, tudunk rajtad segíteni!

- Vége. Szeretlek. Isard azt is akarta, hogy téged megöljelek. És nem biztos, hogy ellenkezni tudnék vele. - Elmosolyodott. - Mindamellett megtettem... a lift nyitó kódjának be kellett volna indítania egy bombát. De közbeléptem. És most állíts meg, nehogy eláruljam magam azzal, hogy téged megöllek! - Fájdalom torzította el a vonásait. - Köszönöm, hogy visszaadtad a szabadságomat.

Iella a kezével elsimította Diric arcáról a fájdalom nyomait. Akkor vette észre, hogy már elment. A torka kiszáradt, a szeme megtelt könnyel. Visszaengedte Diric fejét a betonra, és még egyszer, utoljára megcsókolta.

Kirtan Loor a ferrobetonon feküdt, és nem érzett semmit. Tudta, hogy ez nem jelent semmi jót. Azt a következtetést vonta le, hogy haldoklik, és ez feldühítette. Megpróbálta lecsillapítani a dühét, de nem volt rá képes. A haragja, a gyűlölete mindazonáltal magától elmúlt. És vitte magával Kirtan Loor életének utolsó szikráit.

A szívét ellepő sötétség legmélyén még ott pislákolt az egyetlen igaz dolog, ami meghatározta egész életét. Gil Bastra tudta, mi az. Corran Horn és Iella Wessiri is tudta. Ysanne Isard is látta. Loor mindent elkövetett, hogy leküzdje, de ez születési hibája volt, és nem szabadulhatott tőle. Elbizakodott voltam. Olyannyira, hogy sosem néztem a dolgok mögé. Ez okozta a vesztemet.

Felpillantott a mennyezetre, és annak rafinált mintáiból olvasta ki az egyetemes igazságot. Isard nem küldött rám orgyilkost Derricote ellen küldte. Derricote helyett halok meg, az ő bűneiért. Mi lehet ennél rosszabb?

Valamilyen okból Corran Horn képe villant eléje. Horn egyszer azt mondta, hogy nincs rosszabb, mint egyedül meghalni. Tagadta ennek az igazát, de ahogyan elhatalmasodott rajta a fáradtság, és a sötétség a szeme sarkából egyre láthatóbban terjeszkedett, tudta, hogy most az egyszer Corrannak igaza volt.